A Harcosok Klubja (Fight Club) egy 1999. szeptember 10.-én bemutatott amerikai–német film, amely az azonos című, Chuck Palahniuk által írt regényen alapszik. Rendezője David Fincher. Főszereplők: Edward Norton, Brad Pitt és Helena Bonham Carter.
A film több értelmezési síkon is szól a nézőhöz, ezek pontosabb megértése az avatatlan nézőktől többszöri végignézést igényel. Alapszinten egy tudathasadt ember elméjének, altereinek működését mutatja be (valószínűleg a valóságban nem nyilvánosan elmeprogramozott emberek tapasztalataira alapozva), emelett különféle rendszerellenes információkat szivárogtat ki, és az Irányítókra visszavezethető egyes technikákkal, eseményekkel, háttérinformációkkal szembesíti a nézőt - ám teszi ezt valószínűleg szándékosan zavaros, ellentmondásos, kifordítható formában, ami alkalmas a filmben elmélyedők további összezavarására is. (Bővebben lásd a Párhuzamok a valósággal, értelmezések szekciót!)
Cselekmény[]
Párhuzamok a valósággal, értelmezések[]
- A filmben jól észrevehetően használják a metakontraszt technikáját, de a történet keretében egy példán keresztül be is mutatják a használatát, és el is magyarázzák valamelyest a működését, elsősorban szexuális tartalmak a tudatalattiba történő beültetésével kapcsolatban ("nem tudják, hogy látták, de látták") - ebből a film nézői is kapnak annak egyes pontjain, azzal a különbséggel, hogy a hétköznapjainkban alkalmazottnál valamivel több időt kaptak a bevágott tartalom észrevételére, felfogására.
- A Harcosok Klubja, később más néven a Káosz Brigád(!) gyakorlatilag titkos társaságként vagy szektaként működik, melynek tagjai a való életben nem fedik fel kapcsolataikat, a nyilvánosság előtt rendes életet élnek, ám titkos összejöveteleiken saját törvényű szertartásokon (esetünkben: harc) vesznek részt. A Káosz Brigád egy országos (amerikai) összeesküvésben szerveződik, tagjai a Rendszerből kiábrándult felvilágosultaknak vallják magukat, ám mintha maguk is elmeprogramozottak lennének, a valóságot sajátos abnormalitással értelmezik, és a hozzájuk beérkező parancsokat feladatuknak tekitnve vakon, megkérdőjelezés nélkül azonnal teljesítik. A háttérben zajló, állítólag Rendszer-ellenes, felszabadító szervezkedés annak tudathasadt vezetője meghatározása szerint "a pénzvilág ellen" zajlik, ennek keretében a film zárójelenetében szakszerűen felrobbanó, és összedőlő tornyokat láthatunk; közülük az utolsó kettő központi kilátásban van, elhelyezkedésük, kinézetük, összedőlésük egymás utánisága, és összerogyásuk dőlésszögei is erősen hasonlatosak az Világkereskedelmi Központ ikertornyaihoz, és azok a valóságban két évvel később történt összeomlásához. Az esemény főszervezője - aki az eddigiekből ítélve egy országos amerikai elmeprogramozásos összeesküvés tudathasadt vezetője -, közvetlenül a tornyok összedőlése előtt saját szájába ereszt golyót, ezzel szimbolikusan önmerényletet hajt végre, ám csodák csodájára teljesen rendbejön, és túléli az akciót. (Vesd össze: Irányítók, Szabadkőművesség, 2001. szeptember 11-i (ön)merényletek!)